egyperctech

Hetente jelentkező sorozatunkban a hazai techszférában dolgozókat faggatjuk ki arról, hogyan is telik egy munkanapjuk. Az új részben Schwartz Ádám mesél arról, mit is csinál, hogyan és miért.

Korábbi interjúk:

V. Krasznay Csaba, kiberbiztonsági szakember

IV. Szántó Péter, Chief Everything Officer

III. Pásztor Dávid, UX dizájner

II. Mester Tamás, üzleti intelligencia elemző és tanácsadó

I. Varga Attila, UX-specialista és iOS-fejlesztő

Mi a jelenlegi munkád?

Backend fejlesztőként dolgozom a Supercharge-nál. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazásaink szerver oldali részét fejlesztem, ami az adatokat és üzleti logikát szolgáltatja a felhasználók által használt alkalmazásoknak.

Hogyan dolgozol?

Intenzíven, folyamatosan pörgök, így tudom a lehető legtöbbet kihozni magamból.
Precízen és lelkiismeretesen, mert a többiek munkája nagyban függ az én munkámtól.

Milyen telefonod van?

iPhone 5

Milyen gépet használsz?

13" Retina MacBook Pro és kettő külső monitor.

Hogyan telik egy-egy napod?

A sleep cycle nevű alkalmazás próbál kelteni reggel, de be kell állítanom mellé egy analóg ébresztőórát is, mert nehezen kelek fel.
Mivel főként amerikai ügyféllel dolgozunk, ezért az időeltolódás miatt reggel sok emailt kell átfutnom.
A délelőtt folyamán kisebb feladatokat csinálok, majd délután mélyülök el a komplexebb problémákban.
Estéimet a nyár kivételével általában az egyetemen töltöm, ahol még fél évem van az ELTE programtervező informatikus mesterképzéséből.
Előfordul, hogy éjszaka is kreatív és hatékony vagyok. A legjobb ötletek sokszor akkor jutnak az eszembe.
 

Hol tanultál meg Ruby on Rails-ben programozni, és mi vonzott ebben a nyelvben?

Alapképzésen egy szabadon válaszható tárgy keretein belül ismertem meg. A Ruby nyelv különlegessége, hogy annyira szép és tiszta kódot lehet benne írni, mintha egy angol szöveget írnánk. A nyelv mögött lévő nagyszerű közösségnek köszönhetően rengeteg már meglévő megoldást nem kell újra implementálni, mert ha egyszer valaki megold egy problémát, nagy valószínűséggel a többi programozó rendelkezésére bocsájtja. Ennek köszönhetően az egyedi funkciók fejlesztésére lehet fókuszálni.
 

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

Változatos, mindig új problémák megoldásán dolgozhatok. Úgy érzem, folyamatosan fejlődök, sok lehetőségem van az új technológiák megismerésére, és kipróbálására. A közösségben az a legjobb, hogy folyamatosan adjuk át egymásnak a tudásunkat, sokat dolgozunk azon, hogy ha valamiben jók vagyunk, abban a másik is legalább olyan jó legyen.

Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?

Sokan, ha megtudják, hogy szoftverfejlesztőként dolgozom, akkor biztosan tudok nyomtatót szerelni és windowst telepíteni.
Nem, nem tudok nyomtatót szerelni és nem tudok már windows-t javítani, mert utoljára 5 éve használtam windows-t.

Melyik projektedre vagy a legbüszkébb?

Jelenleg is az Oliver nevű projekten dolgozom, ami egy New York-i startup alkalmazása. Céljuk a brókerek kihagyásával összekötni a kiadó ingatlanokat a felhasználókkal. A mobilalkalmazás segítségével böngészhetnek a kiadó lakások között, és időpontot foglalhatnak megtekintésre.

Pont a héten jelent meg a Techcrunchon egy cikk róla, és került be egy összefoglaló videóba, ahol az Amazonnal, a Verizonnal, és a Twitterrel említették együtt.

Min dolgozol jelenleg?

Ahogy az előző kérdésben említettem, most is az Oliveren dolgozom. A kiadó lakások adatainak gyűjtésétől kezdve, az adminisztrációs felületen keresztül, ahol az Olivernél dolgozók visszaigazolják és kapcsolatba lépnek a felhasználókkal, valamint a mobilalkalmazást kiszolgáló szerver fejlesztésében is részt veszek.

Miből inspirálódsz?

Sok cikket és könyvet olvasok olyan személyektől, akiknek a munkásságai inspirálóan hatnak rám. Próbálom magam olyan emberekkel körülvenni, akiknek a hozzáállása engem is motivál.

Milyen applikációkat és szoftvereket használsz a munkádhoz?

Mindennapi munkám elengedhetetlen kelléke az operációs rendszerhez tartozó terminál és a Vim szövegszerkesztő. Kommunikációra Hipchatet és Skype-ot használunk, dokumentumok írására pedig a Google termékeit. Jegyzetelésre általában Evernote-ot használok, bár gyakran előfordul, hogy csak egy sima szöveges fájlba írom gyorsan a fontos dolgokat.

Mi a legjobb időbeosztási tipped?

A napot mindig egyszerűbb feladatokkal kezdem, amik gyorsan sikerélményt okoznak, így szívesebben kezdek nagyobb feladatokba utána.
Hiába mondják, hogy az emberi agy nem több feladat ellátására van kitalálva, de ha gyakran váltogatom a feladatokat, akkor folyamatosan fent tudom tartani az intenzitást. Ehhez persze mindig fejben kell tartanom, hogy hol hagytam abba az előző feladatokat.

Hogyan követed a feladataidat?

Több todo lista alkalmazást is használok, így előfordul, hogy nem tudom, mit hova írtam. Szerencsére lehet határidőket rendelni ezekhez, így kerülöm el, hogy valami kimenjen a fejemből. Alkalmazások közül a Wunderlistet és az Apple operációs rendszerekhez tartozó emlékeztetőt használom, de ezeken kívül gyakran írom csak egy szöveges fájlba, illetve papírra is a feladataimat.
 

Milyen az asztalod?

Nem szeretem a káoszt az asztalomon, csak azok vannak rajta, amik a munkámhoz szükségesek; laptop, monitor, néhány papír, és bögre.

Hallgatsz zenét munkavégzés közben?

Igen, szeretem kizárni a külvilágot, ha koncentrálok, igyekszem olyan zenét választani, ami segít jobban összpontosítani, és nem vonja el a figyelmemet. Ezek általában szöveg nélküli elektronikus zenék.


Mi volt a leghasznosabb szakmádba vágó könyv, és mit olvasol most?

A leghasznosabb Robert C. Martin Clean Code című könyve volt, sok olyan koncepciót tanultam belőle, amik sokban hozzájárultak a munkám minőségéhez.
Jelenleg Ray Kurzweil A szingularitás küszöbén könyvét olvasom.

Mik azok az oldalak, amiket rendszeresen nézel?

Szakmai hírekkel kapcsolatban ezeket a gyűjtőoldalakat szoktam olvasni:

* https://news.ycombinator.com/

* https://lobste.rs/

A hírportálokon kívül twitterről és a megfelelő facebook csoportokból is sok olyan információhoz jutok, amik hasznosak számomra.


Mi a legjobb tanács, amit kaptál?

Középiskola első napján az osztályfőnököm felrajzolt egy kisebb és egy nagyobb kört a táblára, majd mindkettőbe egy-egy kis kört.
Azt mondta, hogy a belső kör mi vagyunk, a külső kör pedig a világról alkotott képünk. Kezdetben úgy érezzük, hogy már mindent tudunk, de ahogy egyre többet ismerünk meg a világról, annál inkább látjuk, hogy semmit sem tudunk.

Kinek a válaszait szeretnéd itt olvasni?

Golda Bence

A lakásválság szélén álló San Francisco lehet az első város, ami jelentőségteljesen keresztbe tesz az AirBnb üzleti modelljének: ha az aktivisták, az önkormányzat és a cég nem egyezik meg hamarosan, szavazásra bocsátják, hogyan szabályozza a város a rövid távú lakás bérbeadásokat.

A probléma New Yorktól San Francisco-ig ismétlődik, de valószínűleg nemsokára az európai nagyvárosokat is eléri (ha még nem tette): a tulajdonosok nem adják ki a lakásokat hosszú távra, lévén, hogy azokat AirBnb-n keresztül turistáknak kiadni sokkal kifizetődőbb. Ez viszont hatalmas lakásválsághoz vezethet, hiszen azok, akik az adott városban dolgoznak, nem jutnak lakhatáshoz. Los Angeles, SF-hoz hasonlóan most próbál új szabályozással előállni.

A rövid távú bérléssel kapcsolatos fő kérdések a következők:

- legyen-e felső határa annak, évente hány napra adhatják ki a lakásokat?

- kötelezzék-e a lakáskiadási platformokat, hogy megosszák az önkormányzattal a kiadási adatokat? Legyen-e az adat nevesítve, vagy elég az aggregát?

- legyen-e engedélyhez kötve a rövid távú bérlés?

- ki jelentheti be, ha az egyes tulajdonosok törvényt szegnek?

A San Francisco-i esetet érdemes figyelemmel kísérni - a világ több nagyvárosában várható lesz hasonló hercehurca.

múlva

A több mint 20 éve piachódító RealDoll cég (férfi -és női szexbabák, 1,4-1,8 millió forint környékén) nemcsak, hogy belekezdett a mozgatható fej gyártásába, de a babáknak mesterséges intelligenciát is akar adni, sőt, egy olyan applikációt tervez, aminek segítségével Oculus Rift-tel akár távolról is interakcióba léphetünk a babánk mesterséges intelligenciájával. Végre egy termék, ami valós problémát old meg.

A RealDoll CEO-ja, Matt McMullen New York Times-nak adott interjúja szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a babák ne mondjanak hülyeségeket, mivel az elrontaná a hangulatot. McMullen azonban hangsúlyozta, hogy nem akarja, hogy a babák a szuper-realitás talajára lépjenek, ránézésre megállapítható kell, hogy maradjon, hogy egy tárgyról van szó. 

A NYT egyébként remek, többrészes videóriportot készített a babákról, itt érhetők el.

Pár éve McMullen már előállt hangokat kiadó és mozgathatójú csípőjű babákkal, amik nem arattak osztatlan sikert, és vissza is vonták őket. A RealDoll CEO szerint az új babákkal (amiket ~ 8 millió forintért dobnának piacra, akár már két év múlva) az a cél, hogy a tulajdonosok a baba személyiségéhez kötődjenek. 

Ez az új projekt alig rémisztő és nem tölt el félelemmel a jövővel kapcsolatban, és nem félek attól, hogy visszavonhatatlanul rettenetes hatása lesz a párkapcsolatokra. Egyébként az Ex-machinát már mindenki látta?

Marvin Liao, Garai Gábor, Konstantinos Kyranakis és Martin Kern beszélgettek a Brain Bar Budapest második napján arról, hogy Európa számára mi lenne a legmegfelelőbb: egy, vagy több startup-központ? Mennyi állami beavatkozás szükséges? 

Martin Kern kiemelte, hogy a Szilícium-völgy alapvetően európai tehetségekből is él: innen szólítja magához a legtehetségesebbeket. Még a görögországi Európai Fiatalok Pártjának elnöke, Kyranakis azt hangsúlyozta, hogy szerinte egy európai startup-központra lenne szükség - hogy a befektetők is tudják, hol és kit találhatnak meg - ezzel sem a közönség, sem a beszélgetőtársai nem értettek egyet. Garai Gábor szerint Amerikára sem jellemző, hogy a startupok csak a Szilícium-völgybe gyűlnének, Boston például inkább az élettani startupokban erős, mint ahogy Magyarország a B2B szoftverekben. Szerinte fontosabb lenne, hogy térségeken belüli központok alakuljanak ki. 

Garai azt is kiemelte, hogy tévedés azt hinni, hogy az amerikai kormány nem vesz részt nagyon erősen a startup-szcéna felépítésében. Ha egy startup ugyanis becsődöl, minden abba fektetett dollárból 42 centet adójóváírás formájában visszakapnak a befektetők; a startupból származó bevételeket pedig jóval kevesebb adó terheli, mint az egyéb jövedelmeket. Marvin Liao szerint a problémát inkább az jelenti, hogy rengeteg erőforrást vesz igénybe a bürokráciának való megfelelés, hiszen Németoszágban 3-4 hét egy szerződés megkötése, még Londonban ez akár pár napon belül elintézhető. A közönség kis többséggel, de amellett voksolt, hogy kevesebb kormány-beavatkozást látna szívesen, bár Garai története a Mass Challange akcelerátorról kétségkívül sokak számára inspiráló volt.

Talán még Áder Jánosnak is, aki itt a Mass Challenge bostoni irodájában látható.

A bostoni kormányzó ugyanis személyesen járta ki a helyi cégeknél a hozzájárulást a vállalkozás alaptőkéjéhez, ami így rengeteg cégnek tudott segíteni, sőt, az egyik alapító a cég épülete mellé ma már két másik épületet is felhúzatott, hogy a másik vállalkozása is elférjen. A bostoni kormányzó gyakorlatilag a saját jó hírnevét tette kockára, és ma a Mass Challange több millió dollárt hoz a városnak. 

A volt BKK-vezér témája a jövőbiztos közlekedési tervezés volt. Az "okos utasok" témáját járta körül - ma már nem álldogálunk a buszmegállóban órákig, hanem csekkoljuk az applikáción, mikor jön a következő, nem tévedünk el, és a szociálisan frissülő app-ok miatt a dugókat is ki tudjuk kerülni.

A miniszteri biztos itt épp a hevesi közlekedést méri fel

Vitézy viszont rámutatott arra, hogy a legtöbbet használt útvonal-tervező applikációk, a google maps, vagy itthon a BKK Futár, nem annyira hasznosak például biciklistáknak. Az új, okosodó megoldások sem kombinálják a közlekedési eszközöket - például, hogy a külvárosból érkezve hol érdemes a kocsit hagyni, és metróra pattanni, vagy Bubit szerezni. Vitézy szerint ezek az app-ok valóban időt és energiát spórolnak, de egyelőre csak részleges megoldást jelentenek, alapvető változást nem. Arra van szükség, hogy a fenntartható közlekedés is vonzó, versenyképes, elérhető és magától értetődő legyen.

A Brain Bar Budapest az éppen zajló jövőre koncentrál - a második napon pedig több előadást is szenteltek arra, hogy Budapest jövőjét vizsgálják. Ebben szerepet kapott dr. Fürjes Balázs, egyes kiemelt jelentőségű budapesti beruházások irányításával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős kormánybiztos és Somlai-Fischer Ádám, a Prezi társalapítója is.

Reggel a kormánybiztos egy 15 perces nyitóbeszédben felhívta a figyelmet arra, hogy ami működik egy adott városban, nem biztos, hogy máshol is alkalmazható lesz. Mielőtt újítanánk, meg kell kérdeznünk, hogy az adott projekt beleillik-e a város önképébe, identitásába? Dr. Fürjes szerint Budapestnek elsősorban önmagával kell azonosnak lennie. Egy későbbi előadásban Wouter Vanstiphout, a holland Delft Egyetem egyik professzora a városlakók szemszögéből érintette ezt a témát: hogyan hozhatnak a várostervezők olyan döntéseket közterületekről és közpénzekről, amik demokratikusak?

A várost a kormánybiztos szerinte három szempontból kell vizsgálnunk: mint a nemzet fővárosát, a budapestiek lakóhelyét, valamint városként. Dr. Fürjes kiemelte, hogy a város akkor fog nemzetközi szinten jobban teljesíteni, ha jobb otthon lesz a budapestiek számára. Egy későbbi, az európai Szilícium-vögy lehetőségeiről szóló kerekasztal-beszélgetésen Garai Gábor, Boston tiszteletbeli konzula és rengeteg startup ügyvédje elmondta, hogy egy olyan város, mint Budapest, sokkal inspirálóbb a vállalkozók számára, mint a Szilícium-völgy: itt lehet az utcákat róni, másokkal beszélgetni, találkozni. A Szilícium-völgy ehhez képest szűkében van a köztereknek, és mindenki csak autóval közlekedik.

Dr. Fürjes szerint Budapest 10 év múlva még európaibb lesz. Szerinte három elengedhetetlen tényező szükséges ehhez: erős, demokratikus vezetés, egyszerre univerzálisabb és lokálisabb városszemlélet, és az, hogy

a város magyarabb és keresztényebb legyen.

Dr. Fürjes azt mondta, a kereszténységet a várost érintően kulturális értelemben érti, a szabadság és individualizmus szellemében.

A kormánybiztos még azt is kiemelte, hogy egy még szociálisabb, kreatívabb és együttműködőbb várost képzel el tíz év múlva, és a kreativitást elősegítő közösségi tereket. Említette, hogy egy ilyen teret szeretne nyújtani a legújabb tervezett közösségi tér, a Rubik Ernővel közösen tervezett "Kocka Központ". A Magyar Géniuszok Házának is elnevezett tér ötlete már 2012-ben megfoggant, de azóta sem ismerni a terv konkrét formáját. 

A délután folyamán az Akvárium nagy halljának színpadára lépett egy magyar géniusz is, a Prezi társalapító Somlai-Fischer Ádám. Somlai-Fischer témája az volt, hogy felépíthető-e a Szilícium-völgy Budapesten, illetve Budapest a Szilícium-völgyben? Az európai kultúra sokszor tűnik úgy, hogy a startup szellemiségének nem kedvez: a későbbi kerekasztal beszélgetésen többször felmerült, hogy az amerikaik nem úgy viszonyulnak a bukáshoz, ahogy mi itthon. Somlai-Fischer a saját cégén keresztül mutatta be, hogyan lehet inspiráló és támogató környezetet teremteni az irodában. Szerinte a sikerüknek nagy részét képezi, hogy

sokszínű, eltérő hátterű emberek dolgoznak és ötletelnek együtt.

Részlet a nemzeti konzultációs kérdőívből

Somlai-Fischer szerint a globális világnézetet csak úgy teremthetjük meg, ha megfelelő a diverzitás a cégen belül. A Prezi társalapítója kitért arra is, hogy Magyarországon sokan ellenségként tekintenek a világpiacra, ami szintén megnehezíti a startup-kultúra meggyökeresedését. Kiemelte, hogy San Francisco (egy másik előadó szerint "a munka Las Vegas-a") lakosainak 40 százaléka bevándorló. A Prezit 2009-ben San Francisco polgármestere hívta meg, hogy jöjjenek, és fejlesszék a terméküket tengerentúlon: Somlai-Fischer pedig bátorította a jelenlévő döntéshozókat, hogy hívjanak meg egy perui startupot, Budapestre. Mert csak különböző ötletek együttélésével "völgyesedhetünk".

Az első Budapest Brain Bar az ötletek ütköztetését tűzte ki feladatául, ennek sikerét pedig senki sem garantálhatja jobban, mint Evgeny Morozov. A 30 éves, fehérorosz származású volt Stanford-i oktató rátapint a technológiával kapcsolatos legmélyebb félelmeinkre, és mindegyiket háromszor ijesztőbbé teszi.

Ahogy Morozov is bevallotta: a panaszkodással keresi a betevőt - bár Közép-Európában kétségtelenül sok versenytársa akad. Morozov fő kérdése az volt, mit tesznek a kormányok, hogy a technológiai cégek ne éljenek vissza adatainkkal, és ne vegyék át az állami feladatokat. Morozov válasza szerint nem sokat, azt is rosszul, és nemsokára az Apple akar majd a társadalombiztosítónk lenni.

Forráas: Brain Bar Budapest Facebook

Amikor már a jelen is sci-fi

Morozov varázsa - és egyben fő jövedelemforrásának kulcsa - abból fakad, hogy szinte észrevétlenül képes meggyőzni a közönségét, hogy a legrosszabb forgatókönyv, ami az előadása elején még tudományos-fantasztikus fikciónak tűnt, egyértelműen meg fog valósulni. De kezdjük az elejéről.

Morozov egy Fülöp-szigeteki képpel indít: a nyilvános mosdókban ugyanis a WC használata után riasztó szólal meg, ami addig nem hallgat el, amíg a WC használója kezet nem mos. Morozov szerint ez csak egy példája annak, hogy egyre inkább külső technológiákat használjuk arra, hogy az emberi viselkedést felügyeljék. A technológia így egy tisztább, kiszámítható jövő kulcsaként van feltüntetve - és ez a kormányokat motiválja, hogy egyre több feladatukat bízzák a nagy Szilícium-völgyi cégekre.

Ha nem fizetsz egy szolgáltatásért, te magad vagy a termék

Morozov azonban rámutat, hogy ezek a cégek termékként látnak minket. Ha rosszul érezzük magunkat a Facebook használatától - stresszelünk, irigyek vagyunk, félünk, hogy lemaradunk valamiről, míg mindenki más jól érzi magát - az azért van, mert így tervezték a platformot. A technológia ugyanis nem áll a felügyeletünk alatt, pedig mindent tud rólunk, és úgy használja fel az adatainkat, ahogy azt a cégvezetők jónak (jövedelmezőnek) látják.

Mivel az összes adatunkat önként bocsátjuk az olyan cégek rendelkezésére, mint a Google, Facebook, vagy Apple, nem tűnik lehetetlennek, hogy egy szép napon, mikor a kormány kifogy a forrásokból, az Apple-re bízza például az egészségügyi ellátás kezelését, hiszen a különböző applikációikból rengeteg adatuk van már most is, és sokkal könnyebben tudják motiválni felhasználóikat. A nagy cégek által gyűjtött adatok viszont, Morozov szerint, felügyelet nélkül ellenünk lesznek felhasználva: ha az egészségbiztosítónk tudja, hogy reggelente kávézunk, teljesen más árat fogunk fizetni, mint a nem kávézók. Ez pedig könnyen a saját cselekedeteink cenzúrázásához vezethet.

Már most késő

Az ehhez hasonló diszkriminációkat Morozov az Über esetében például már megvalósulni is látja. Az Über néhány országban már engedélyezi, hogy a sofőrök is osztályozzák az utasaikat - és a nem szimpatikus utasoknak legközelebb drágább lesz a fuvar.   

Morozov szerint a legnagyobb probléma, hogy az állami tisztségviselők rosszul állnak a problémához - a Google egyetlen alternatívájának azt tartják, hogy felépítsék a Google mását. Ezt Morozov lehetetlen küldetésnek látja. A Google-nak több, mint 10 éve volt, hogy adatokat gyűjtsön, ma már nem keresőként kellene rá tekinteni, hiszen az igazi feladata, hogy megjósolja, mit akarunk majd. Ezzel egy cég nem tud vetélkedni - ezért lenne fontos, hogy a kormányok a decentralizáltan, kis cégeket támogassanak.

Hogy bebizonyítsa, a Szilícium-völgy már most át akarja venni a jóléti államok és nemzetközi non-profitok helyét, Morozov a Facebook Internet.org projektjét hozta példának. Mark Zuckerberg terve, miszerint ingyen wifi-t vinne oda, ahol nincs jelenleg nincs internet-hozzáférés, Morozov szerint hasonló azokhoz a projektekhez, amikkel a Világbank a 90-es évek elején állt elő. A big data semmivel sem jobb, mint a nagy olaj, vagy gyógyszeripari cégek, mondta Morozov búcsúzóul. Ekkora a közönség már követte volna a barikádokra - bár lehet, hogy csak Instagramot készíteni.

Az idén először megrendezésre kerülő Brain Bar Budapest alapja az ötletek ütköztetése: hogyan férnek meg a robotok és az emberek egymás mellett (illetve van-e különbség a kettő között)? Mit tehetnek a kormányok, mit az innovátorok, hogy az élet jobb legyen? Hogyan látnak problémákat a várostervezők, hogyan az ott élők? Hogyan terelik ki a gazdaságot megszokott medréből a disztruptorok a nagyvállalatokat?

A fesztivál azonban már az első nap megmutatta, miben tud többet, mint más teches rendezvények: nemcsak az ellenvéleményeknek van helye, de mikor a technológia hatásairól volt szó, a spirituálásra is kitért egy panelbeszélgetés keretében Ken Goldberg robotikaprofesszor, Köves Slomó rabbi, és Stephen Fuller szociológus, transzhumanista író.

Itt is egy kép a beszélgetésről:

Forrás: Brain Bar Budapest Facebook

A beszélgetés lényegi kérdése volt: teremthet-e az ember? Hívhatjuk-e magunkat teremtőnek, ha a technológia segítségével továbbfejlesztjük azt, amit a természet adott? Fuller szerint az ember magától értetődően kreatív, míg Köves rabbi rámutatott, hogy a Talmud szerint az emberek is kis teremtők, ha a zsidó hitvilág szerint semmi ember által teremtett dologgal nem élnénk, nem szednénk gyógyszert, vagy utaznánk autóval.

A zsidó szemlélet ugyanis azt mondja, hogy Isten nem fejezte be a világ teremtését, hanem az emberekre - akiket maga képére formált - bízta annak további kiegészítését. Minden új technológiának az a fő kérdése, hogy azt milyen szándékkal, és hogyan használjuk.

Mikor a beszélgetés afelé fordult, hogy az online közösségi tereknek milyen hatása van az emberekre, és a közösségekre, Fuller aggodalmát fejezte ki, hogy már egy generációnyi gyermek értékei mások, megváltoztak, és ezt végig sem gondoljuk, hanem "alvajárunk".

Szerinte a közösséget - azok az emberek, akik fontosak számunkra az életben - már nem a hozzánk fizikailag közeli emberek teszik ki, hanem az online életünk szereplői, az online terek veszik át  a valóság helyét.

Goldberg szerint az online közösség ettől még valóságos, maximum távoli - ha azonban annak szereplői valódiak, akkor egy valódi közösségről beszélhetünk.

Ezzel együtt tanácsolta a "technológia sabbatot": egy-egy napot, amikor naplementéig nem használunk semmilyen technológiai eszközt. Szerinte ilyenkor az időt sokkal teljesebben éljük meg, az órák lassabban fognak telni.

A panelbeszélgetés zárógondolataként Fuller felhívta a figyelmet arra, hogy a transzhumanizmus, a "továbbfejlesztett" testi, agyi képességek legnagyobb veszélye, hogy növelheti az egyenlőtlenséget. Ha megvalósulna például a memória kiterjesztése, de ha csak a gyorsabb futást lehetővé tevő robotvázról is beszélünk, ezek először a tehetősebbek számára lesznek elérhetőek - ez pedig azzal a kockázattal jár, hogy társadalmi különbségek csak nőni fognak. Fuller szerint ezért fontos, hogy a kormányok még idejében gondoskodjanak ennek megakadályozásáról.

A BBC márciusban jelentette be, hogy tévéfilmet készít a Grand Theft Auto III című játék megjelenését övező botrányokról. A skót bűnözőszimulátor sokaknál kiverte a biztosítékot, egy amerikai ügyvéd, bizonyos Jack Thompson afféle kereszteshadjáratot indított a program ellen.

Az angol tévés óriás jó ötletnek találta bemutatni az esetet a fejlesztők szemszögéből, a főszerepekre Daniel Radcliffe-t és Bill Paxtont nyerték meg.

Egy dolgot felejtettek el mindössze: egyeztetni a játékokat készítő Rockstar Gamesszel.

A stúdió az anyacég Take-Twon át beperelte a BBC-t a film miatt. A rövid közleményben csak annyit fűztek hozzá az esethez, hogy többször is próbáltak beszélni a stúdióval a dologról, mindhiába, így ez maradt az egyetlen logikus lépés.

Hogy lesz-e így valami a filmből, igazából azon múlik, hogy meg tud-e állapodni a BBC a Rockstarral.