egyperctech

A Walter Isaacson könyvéből készült film forgatókönyvét Aaron Sorkin (Az Elnök Emberei) írta, de sokáig csak ez volt biztos: az elmúlt négy évben a film stúdiót, rendezőt, és színészeket is többször váltott. Végül Danny Boyle (Trainspotting, 28 nappal később, Trance) rendezte az október 9-én mozikba kerülő filmet.

A film három, 30 perces jelenetből fog állni, 16 évet átölelve, Mindhárom jelenet egy-egy nagyobb termék prezentálása előtti, backstage eseményeket dolgoz fel (a Macintosh-é 1984-ben, a Next-é '88-ban, és az iMac-é 1998-ban). A flashback-ekkel dúsított jelenetek két auditóriumban, egy étteremben és egy garázsban fognak játszódni.

Forrás: Ryan Anson / AFP

A szerkesztőségen belül megoszlanak a vélemények, hogy Michael Fassbander vagy Kate Winslet esett-e át nagyobb átalakuláson a szerep kedvéért. Az biztos, hogy a szerepeikért meg kellett küzdeniük: Fassbender mellett olyan színészek akarták Steve Jobs-ot alakítani, mint George Clooney, Matt Damon, és Ben Affleck; Kate Winslet-et, aki pedig Joanna Hoffmann-t alakítja, Natalie Portman és Jessica Chastain helyett választották.

Uwe Boll egy német filmrendező, aki azzal vált híressé (vagy inkább hírhedtté), hogy vacakabbnál vacakabb videojáték-adaptációkat készített, melyek rendre óriásit buktak. A rossz nyelvek szerint Herr Bollnak ez kapóra jött egy adózási kiskapu miatt, így gyakorlatilag a veszteséget termelő alkotásaiból tudott meggazdagodni.

Eközben persze sokan megutálták, különösképp a gamerek, akik sok kedvenc játékuk celluloid-mészárlása miatt máig haragszanak a német filmesre. Boll ennek ellenére nekiveselkedett a közösségi finanszírozásnak is, ám miután háromszor vallott kudarcot, elszakadt a cérna, és a YouTube-on küldte az anyukájába az összes olyan embert, aki nem volt hajlandó pénzt áldozni az egyébként biztosan remek Rampage 3: No Mercy című mozira.

A „fuck you all” című videó igazán szívhez szóló anyag, mondhatni a legjobb felvétel, amihez Boll valaha a nevét adta. Többek között lefikázza a Bosszúállókat, „fontos filmnek” nevezi a Rampage 3-at, és kijelenti, hogy „a közösségi finanszírozás halott”. Sőt, a végén még Hollywoodnak is búcsút int, bízzunk benne, hogy mindörökre.

Végre megjelent a Kung Fury című független film, amiben egy harcművész zsaru csap szét a gonosz nácik között a ’80-as években. Két bunyó szünetében még a múltba is ellátogat, hogy összehaverkodjon az ókori istenekkel, és akkor a dínófejű polgárokról még nem is beszéltem...

Anno Hideaki, a Neon Genesis Evangelion alkotója egy interjúban kifejtette, hogy a japán rajzfilmipar halála „elkerülhetetlen”.

„A japán animáció leszállóágban van, a csúcsot már megjárta. Az elkerülhetetlen összeomlás után lehetséges, hogy jön majd egy megújuló időszak. (…) Nem hiszem, hogy a rajzfilmek eltűnnének, de a mostani állapotok, amik érdekes filmek létrejöttét segítik elő, nem biztos, hogy a jövőben is fennállnak majd” – magyarázta Anno.

Állítja, ez elsősorban a nem japán ázsiai rajzfilmek számára jelenthet komoly lehetőséget, ugyanis az európai közhiedelmekkel ellentétben nem csak animék léteznek a Távol-Keleten.

És hogy mi a baj az animékkel? Nos, magukkal a filmekkel semmi, a japán animációs vállalatok azonban nem érzik az új korok szelét, és még mindig a DVD és Blu-ray-eladásokban látják a pénzt.

Mivel viszont ezek a médiumok egyre kevésbé vonzók a vásárlók számára, csökkennek a bevételek, és a rajzfilmkészítők is egyre többször panaszkodnak az alacsony fizetésekre.

Mi, európai nördök pedig csak kapkodjuk a fejünket, és aggódunk, hogy mi lesz velünk, ha egy nap elapad a japán anime-csap.